Aki bemutatkozásként így ír(t) magáról: "Kaposváron születtem, 1958. július 17-én, ahol 1970-ig laktunk, majd szüleimmel Budapestre költöztünk. Labdarúgó pályafutásom is itt kezdődött, az Úpesti Dózsa korosztályos csapataiban játszottam, de felnőttként az NB III-as Láng Vasasban indult a pályafutásom. Ezután már NB II-es csapatok következtek: Pénzügyőr, katonaként a Bem József SE, Budapesti Honvéd, Kossuth KFSE, majd a leszerelésem után Kecskeméten játszottam két évig. A következő egyesület pályafutásom legjelentősebb állomása, a Vác csapata volt. Itt lettem első osztályú labdarúgó, öt éven keresztül sok sikerben volt részem, a mai napig életem meghatározó közössége. Dorog, majd Hatvan következett, itt kétszer játszottunk sikertelen osztályozót az NB I-ért. Labdarúgó pályafutásom után, sokáig az üzleti életben kerestem a boldogulást, de teljes életet nem tudott adni, így hamarosan visszatértem az örök szerelemhez a labdarúgáshoz, mint edző. Itt is Vác volt az első komolyabb állomás, azután az Újpesti TE utánpótlás csapatainál edzősködtem. Majd újra Vác és a Pest megyei instruktori munka következett. Közben az összes labdarúgáshoz kapcsolódó iskolát - Testnevelési Egyetem szakedzői, UEFA „Pro” licenc - elvégeztem. Miután az új MLSZ vezetés nem tartott igényt rám az új utánpótlási programban, Felcsútra hívtak a Puskás Ferenc Labdarúgó Akadémiára, amit szívesen és nagy örömmel fogadtam el. Jelenleg is itt gyakorlom hívatásomat, az U 16-os csapatnak vagyok az edzője." (Amely egyébként a kimelet U17-es bajnokság résztvevője! Az interjú során A-tól Z-ig szavakat, kifejezéseket írtunk az edzőnek, aki arra - ahogy futballpályán illik - kapásból válaszolta azt, ami akkor éppen eszébe jutott. Mindezt - a mai modern technikát kihasználva - e-mail útján tettük meg.)
A Magyar Futball Akadémia U17-s – egyébként őszi bajnok – csapatának edzője egy nappal született az után, hogy a magyar labdarúgó válogatott lejátszotta 475. mérkőzését: 1973. szeptember 26-án, Belgrádban, Jugoszlávia ellen (1-1). Még csak 21 éves, amikor – a váci „Focigimiben” szerzett érettségi után - elkezdi tanulmányait az akkor még Testnevelési Főiskolán, aztán szép sorban megszerzi a szakedzői képesítést, majd az UEFA „A” licencét is (jelenleg a Pro-licenc tanfolyamot végzi). Komolyabb labdarúgó pályafutását sérülések nehezítették, de így is eljutott az NB III-ig, megfordult többek között a Vác, a Cegléd, a Pilis, és a Monor csapataiban. Edzőként 15 éve van jelen a magyar labdarúgásban. A serdülőknél kezdte (Pilis KSK), majd a Monor ifjúsági csapata következett, és 1998-ban már ugyanott a felnőtt csapat edzőjeként ülhetett le a kispadra. Csapatával szerepelt NB III-ban, NB II-ben és NB I/B-ben is. Mindezek után nem meglepő, hogy - 2007-ben - "Monori Sportegyesület Aranydiploma" kitüntetésben részesült. E mellett természetesen utánpótlás vonalon is tevékenykedett, így több éven keresztül vezette a Pest Megyei Labdarúgó Szövetség Utánpótlás Bizottságát, illetve - előbb instruktorként, majd koordinátorként - részese volt az éppen aktuális országos utánpótlás programoknak. Kitüntetésnek fogta fel azt is, amikor tavaly felkérést kapott, hogy dolgozzon a Budapest Honvédnál, legyen a Magyar Futball Akadémia egyik szakembere. A felkérést elfogadta, és munkájával igyekszik meghálálni a bizalmat - eddig teljes sikerrel. (Az interjú során A-tól Z-ig szavakat, kifejezéseket írtunk az edzőnek, aki arra - ahogy futballpályán illik - kapásból válaszolta azt, ami akkor éppen eszébe jutott. Mindezt - a mai modern technikát kihasználva - e-mail útján tettük meg.)
Aki bemutatkozásként így ír(t) magáról: "Makón születtem, 1959. június elsején. Szentesen - Dukai Imre és Szabó László keze alatt - nevelkedtem, 15 évesen a Szentesi vízmű NB III–as, felnőtt csapatában játszottam. Az első „Bácsi kérem, hol lehet itt focizni” ? országos kiválasztón bekerültem a legjobbak közé. Tizenhét évesen, 1976-ban leigazolt a Békéscsabai Előre, ahol Mészöly Kálmán - az akkori edző - 17 évesen a mélyvízbe dobott: NB I-es mérkőzésen, 18.000 – néző előtt, 1-0-ra győztünk, a PMSC ellen. Közel kétszáz mérkőzésen szerepeltem az élvonalban, játszottam - bevonulásomat követően - a Mezőtúri Szabó Lajos SE csapatában. Megfordultam az NB II-ben, Gyulán, Kocsis Lajossal egy csapatban, majd a hódmezővásárhelyi MSE, és végül Ausztria következett. Ideje korán – sorozatos sérülések miatt - már 1987–tól az edzői pályára léptem. Végig jártam a ranglétrát: megyei I. osztályú, NB III-s és NB II-s felnőtt, majd NB I–es utánpótlás csapatoknál dolgoztam. Jelenleg - Szokolay Sándor hívó szavára - immár ötödik éve a Békéscsaba UFC szolgálatában állok, mint szakmai vezető és az U19–s csapat edzője. Jó döntés volt, amikor elvállaltam a feladatot, kiváló edző kollegáimmal országosan is elismert, precízen felépített, első osztályú utánpótlás klubban dolgozhatunk. Feladatunk nem könnyű, de mindannyian azon fáradozunk, hogy Békéscsaba labdarúgása újra a régi fényében ragyogjon." (Az interjú során A-tól Z-ig szavakat, kifejezéseket írtunk az edzőnek, aki arra - ahogy futballpályán illik - kapásból válaszolta azt, ami akkor éppen eszébe jutott. Mindezt - a mai modern technikát kihasználva - e-mail útján tettük meg.)
Aki bemutatkozásként így ír(t) magáról: " Győrött születtem, 1965. október 28-án, és a régi ETO-pálya környékén nőttem fel. Nyolc évesen kezdtem focizni az ETO kölyök csapatában, Tamás Laci bácsinál. Sajnos nagyon korán - egymás után - két súlyos lábtörésem volt, amiben valószinüleg közrejátszott az, hogy két évvel idősebbek között játszottam. Később szerepeltem a Győri Elektromosban és főiskolás éveim alatt a Szombathelyi Spartacus Stylben. A sérülések továbbra sem kerültek el, több szalag is elszakadt a térdemben, ezért két műtét után fiatalon úgy döntöttem, hogy a játékot befejezem. Gyerekekkel kezdtem el foglalkozni, általános iskolai tanárként 7-14 éves kor közötti fiatalokat nyertem meg a futballnak. Először a Győri Elektromos serdülőit edzettem, majd Szentes Lázár - akkori klubigazgató - hívott az ETO utánpótlásához. Itt végigjártam az edzői ranglétrát, a legkisebb óvodásoktól kezdve minden korosztálynál dolgoztam. Bicskei Bertalan nevezett ki az ifi "A" edzőjének, majd másfél év múlva - 2000 nyarán - Garami József pályaedzője lettem a felnőtt csapatnál. Következett Varga Zoltán, aki előbb a tartalék csapat szakmai munkáját bízta rám, majd maga mellé vett segítőnek. Az ő távozása után - 2001 októberében - Tarsoly Csaba kinevezett a kieső helyen álló csapat vezető edzőjévé. Tavaszi szereplésünk eredményeként elkerültük a kiesést. Közben megszereztem az UEFA Pro-licences diplomát. A következő évben 14 új játékost igazolva egész ősszel a dobogón álltunk, az utolsó 2-3 meccs nem sikerült, de így is jó pozícióban teleltünk. Miután 2003 januárjában lemondtam, megkeresett az MTK, de nem lett a dologból semmi. Közben Vancsa Miklós hívására az időközben megszünő, majd újjáalakuló Vasas edzője lettem. A semmiből kellett csapatot építeni és felkerülni az első osztályba. Másodikként ez sikerült, közben csodálatos menetelésünk volt a Magyar Kupában, ahol emlékezetes meccseket játszottunk és az elődöntőig jutottunk. Az első osztályra nem sikerült megerősíteni a keretet, a hatodik forduló után bontottunk szerződést (az utánam a csapatnál dolgozó edzők sem tudtak sajnos jól szerepelni a Vasassal). Ez 2004 őszén történt. Ezek után ismét megkeresett az MTK, és 2005 januárjától a kék-fehéreknél dolgozom utánpótlás vonalon. Még ennek az évnek a nyarán a Sándor Károly Labdarúgó Akadémia vezetője lettem, és azóta is az vagyok." (Az interjú során A-tól Z-ig szavakat, kifejezéseket írtunk az edzőnek, aki arra - ahogy futballpályán illik - kapásból válaszolta azt, ami akkor éppen eszébe jutott. Mindezt - a mai modern technikát kihasználva - e-mail útján tettük meg.)
Egyre sűrűbb a programja a kiemelt bajnokság folytatására készülő csapatoknak, mindkét (U19 és U17) korosztályban. A naponta sorra kerülő edzéseket már felkészülési mérkőzések teszik elviselhetőbbé. Tegnap a Népligetben jártunk, ahol a ferencvárosi fiatalok (U19) - már bocsánat, de ez kihagyhatatlanul "magas labda" - nem sokat tököltek, és közben ötöt lőttek! Ma a Bozsik stadion volt a színhely, ahol az U17-esek összecsapását a hazaiak nyerték, és ezzel megerősítették vezető helyüket a HLSZ kupában.
A Vasas kiemelt bajnokságban szereplő mindkét csapata pályára lépett tegnap (szombaton) délelőtt a Fáy utcában. Az U17-s fiatalok kezdtek, reggel kilenckor. Ellenfelük a Ferencváros korosztályos csapata volt. Erre a találkozóra a HLSZ (Hivatásos Labdarúgók Szervezete) által most télen első alkalommal megszervezett téli torna keretében került sor. Ezen az eseményen két korosztályban (U16 és U17) négy fővárosi csapat (még a Budapest Honvéd és az Újpest) küzd a HLSZ kupáért, amelynek eddigi eredményei a mai mérkőzés - amelyen a hazaiak magabiztos győzelmet arattak - tudósítása után találhatóak. A piros-kékek U19-s csapata a megyei I. osztályban szereplő FC Hatvan ellen lépett pályára, és fél tucat góllal terhelte meg ellenfele kapuját.
George F. Hemingway perügyvédként kezdte, aztán több nagy jogi cég vezető tanácsadójaként folytatta Los Angelesben, majd - 1983-ban - alapított egy amerikai befektető céget,a The Hemingway Group-ot. Az európai piacra 1990-ben lépett be, amikor létrehozta az Ausztriában bejegyzett Hemingway Holding AG-t, amely európai befektetéseit fogja össze. Az ezredforduló óta vendégtanára a Budapesti Corvinus Egyetemnek. A sporttal, konkrétan a labdarúgással - Magyarországon és befektetőként - 2006-ban kötelezte el magát, amikor - a Hemingway Group által - a Budapest Honvéd száz százalékos tulajdonosa lett. Azóta sok mindent mondtak és elmondtak róla, az azonban vitathatatlan: nélküle a piros-feketék biztos nem itt tartanának. Igaz, a felnőtt csapat bajnoki szereplése azóta is csak rövid időszakokban volt említésre méltó, viszont az utóbbi három évben mindig résztvevői voltak a Magyar Kupa döntőnek, és kétszer (2007-ben és 2009-ben) nyertek is. A legnagyobb "dobása" a Magyar Futball Akadémia létrehozása volt, mi is azért kerestük fel, hogy erről beszélgessünk.
